online-HR

Közel harminc éve kerültem kapcsolatba a humán-erőforrás gazdálkodással. Ez nem volt egy tudatos választás.

Akkoriban sok minden változott, forrásban volt a gazdaság. Tömegesen szűntek meg az állami vállalatok és alakultak kisebb-nagyobb vállalkozások a romokon. Az a vállalati is megszűnt, ahol én dolgoztam. Gondoltam, hogy keresek valami egyszerűbb munkát, amíg kitalálom, hogy mi legyen. Jelentkeztem az Amerikai Nagykövetség személyzeti osztályára. Átmeneti megoldásnak szántam, aztán 28 év lett belőle. Mi tagadás, megszerettem a szakmát. Bár a Követségtő néhány hónapja elbúcsúztam, a szakma szeretete megmaradt. Szóval ezért HR.

Na, de miért online?

Ez már az idők szava. A webet nem nagyon lehet már kihagyni semmiből. A HR-ből sem. A kérdés a mérték. Mi és mennyire automatizálható? Ez egy izgalmas kérdés. Egy példával szeretném megvilágítani, hogy mire gondolok. Néhány éve az egyik cégvezető kért meg, hogy segítsek neki HR-es pozícióra jelentkezőket interjúztatni. Készültem néhány sablonos kérdéssel. Igazából nem arra voltam kíváncsi, hogy mit válaszolnak a jelöltek, inkább az érdekelt, hogy hogyan reagálnak. Az egyik ilyen kérdés az volt, hogy miért választotta ezt a szakmát. Szinte kivétel nélkül azt a választ kaptam, hogy „szeretek emberekkel foglalkozni”. A legtöbb laikus, és bizony sok szakmabéli is úgy gondolja, hogy a HR valalmi empatikus konfliktus-kezelés féle. Persze, ez is beletartozik. De a legtöbb HR-es leginkább adatokkal találkozik. Rengeteg adattal Az adatkezelés pedig igen jól automatizálható. Modern programok nélkül nehéz lenne. A másik fontos terület ahol nehezen vagyunk meg az online megoldások nélkül, az a kommunikáció. Kommunikáció a meglévő vagy leendő kollégákkal, a hivatalokkal. Szóval beismerjük, vagy sem, a HR, éppúgy mint életünk sok más területez életünknek, egyre inkább online. Aki nem hiszi az gondoljon arra, hogy mihez kezd a HR-es, ha az irodában hirtelen elsötétül a monitor...

dr, Holló Sándor